Ajtón kívül

 Pókhálós lepke

Kattints és nézegess színes lepkéket még!

Azt hiszem, nem csak én és a nejem szoktunk nyavalyogni, amikor a tél végén a hó éppen csak elolvadt, de még tavasz sincs. Ez a szakasz meg az ősz ködös novemberi része, nos ez a két szakasza az évnek amit nagyon nehezen viselünk el.

 C-betűs lepke. Nem vicc, tényleg.

A hideg és gyakran nyirkos idő csak egyik része a problémáknak. Sőt, talán a kisebbik része. Mert abban mindenki egyetért, hogy a tiszta havas táj napsütésben nagyon szép és hívogató, de február végére már kezdjük unni az egyre koszosabbá váló hó fehéres-kékes színeit. Ha elolvad, akkor sem sokkal jobb, bár a kora tavaszi száraz fű sárgájától az őz-barnáig terjedő színskála a tavalyról maradt fű fakó zöld foltjaival maga a megtestesült színterápia. Ha ehhez még hozzávesszük a fagyból frissen kiolvadt állatkert szag-orgiáját, maga a szín- és illat-terápia.

 Valamilyen csüngőlepke, ahol valamilyen=X, mert elég nehéz meghatározni egy hozzám hasonló laikusnak.

De ilyenkor már másra vágyunk. A friss fű harsány zöldjére, a virágok ragyogó színeire, és...és a lepkékre. Én legalábbis. De nagyon. És ekkor lépnek a képbe a lepkék.

Sajnos a mai emberek többsége csak a szélvédő takarításakor jut entomológiai ismeretekhez azután, hogy négy éves korában felhagyott a rovarok üldözésével. Ezen a visszás helyzeten javítanék most egy kicsit a magam módján. Egészen konkrétan összeválogattam a legkedvesebb lepke fotóimat és most megosztom veletek:íme, gyógyuljon a ti lelketek is, mert ez már nincs messze!

 Nagy gyöngyházlepke

2011 Szilveszter: az év utolsó sétája Samuval

Kattints a képre az albumért!

  Elég régen írtam ide a blogra, de nem igazán történt semmi. Illetve semmi olyan, amit érdemes leírni. A fényképezés dolgában sem volt túl jó a helyzet, mert hómentes téli képpel már háttértárat lehet rekeszteni idehaza.

Azonban van újdonság: a  legújabb képeim mobillal készültek, és némelyiket ott a tetthelyen fotosoppoltam és posztoltam.

 Sem a tavalyi sem az idei évben nem állítom, hogy kedvenc kis túrasátram életvitelszerűen lakhatási célra használtam volna.

Egészen konkrétan egyszer sem vettem elő. Már megint. Pedig.

Ezen a fotón van a legtöbb résztvevő: vártuk a reggelit

A képre kattintva jön a májusi galéria

iPhone/iPad

De ne keseregjünk olyan sokat, mert az idei év azért hozott ezt-azt. Ami most érdekes, az az, hogy az idén háromszor (igen 3x) voltunk túrázni a többi apucival. Sőt, ebből egyszer a gyerekekkel is, mielőtt végleg felnőnek és kirepülnek itthonról. Na jó, ez igazából még csak engem fenyeget. Így aztán ez három jó kis kikapcsolódást jelentett nekünk.

 Kattints és legyél te is melankolikus!

haiku

rőt falevelek
szél dobálta avarban
lépteim nesze

Észrevettétek, milyen szép ez az idei ősz? Csupa szín, az idő is tűrhető. A vénasszonyok nyara évek óta nem volt ilyen hosszú. De azért, mégiscsak ősz van: reggelente másképp süt be a nap a lakásba, mielőtt elmegyek otthonról.

Itt van néhány, még a blogon nem szereplő őszi fotóm. Ha nem unod még az őszt, kattints a képre és lapozd végig az albumot!

Erzsébet Park Hotel, Parádfürdő

Ez az Erzsébet szárny. Ha a képre kattintassz, jön az album!

Szun Dee, az emós törpe arra ébredt, hogy bedugult az orra, a torkában mintha még nála is apróbb lények flexeltek volna. Hirtelen felült és úgy érezte, a fejében a gondolatok pedig olaj viszkozitású folyadék módjára lötyögtek. Ennek ellenére megszületett a zseniális felismerés:
-Náthás vagyok- szólalt meg. -Ugyan kitől kaphattam el? Kinek a tányérkájából ettem? Kinek a pohárkájából ittam? Kinek az ágyacskájában is vagyok? - kérdezte, csak úgy magától, de a választ 2 Door, a nem emós törpe adta meg:
-Hap Tzee volt megint a bacilusgazda, b..d + Szun Dee! - mondta- Amennyit ittatok tegnap, lehetne rosszabb is!

Idézet tőlem, mert olykor igen elvontan idióta is tudok lenni.

Már megint náthás vagyok, de mivel esős őszi idő van, így ez azért nem akkora hír, hogy posztolni kéne. De mikor voltam legutóbb náthás? Hát amikor Sacival wellnessezni voltunk.
Akik ismernek, most felkapják a fejüket. Wellness? Te is fiam, Tomware? 

(Mégis, hol a fenében volt a blogger hónapokig?) 

Kattints a képre és nézegess képeket egy távoli galaxisból!

Amikor végre felébredt, a szájának rettenetesen pocsék íze volt. Az első gondolata az volt, hogy vizet kellene innia. A második pedig az, hogy ugyan mennyi időt tölthetett kiütve. A félig nyitott ajtón beszűrődő fény alapján úgy tippelte, hogy a Tatooine napjai közül az egyik már lement és a másik eltűnése is percek kérdése. Tehát fél nap telhetett el azóta, hogy iszogatni kezdett. Vagy másfél. Esetleg két és fél?

„A fene egye meg ezt a rohadt jawa-pálinkát!” – gondolta – „Megmondták a múltkor Mos Eisley művészeti boltjában, hogy csak óvatosan vele, mert becsapós.”

Ekkor felfigyelt a zajra, ami lassan kibontakozott a fejfájás lüktetése mögül. Mi ez? A teste megfeszült és eszébe jutott, hogy a fegyvere a másik szobában van. Gyorsan körülnézett és ekkor egy testet vett észre az egyik fal melletti lócán.  De rögtön fel is ismerte: az a furcsa idegen aludt ott hangosan  horkolva, aki a művészeti bolt házhozszállításait intézi. Ha nem hasogatott volna ennyire a feje, talán el is elmosolyodik.  A kifutó fiú kíváncsibb volt, mint óvatos: ő is becsápolt a jawák löttyéből.

Ahol kezdődik: Mátrafüred, valahol az ösvény kezdetéről fotózva 

(Az album szokás szerint a képre kattintva támad)

Aki beleolvasgatott a blogomba, láthatta hogy több helyen panaszkodtam az idei időjárásra. Sajnos, ez az időjárás nem volt túlságosan nyaraló-barát, és akkor finoman fogalmaztam. Az idén sem tavasszal, sem nyáron nem voltam egy igazi gyalogtúrán, sem magamban sem mással. Ez akkor, augusztus végén tudatosodott bennem, amikor már csak 1 nap volt hátra a nyári szabimból.

 Az elmúlt hetekben 3 ismerőssel is beszélgettem, aki szóba hozta a villámok fényképezését. Megigértem nekik, hogy leírom, egészen pontosan továbbítom azt a pár sort, amit Sándornak (Sundoor) írtam le pár éve. Egy kis nyáridézés, íme!

Az eddigi legjob (és egyben a legelső) villámfotóm. Ha látni akarod a többit is, kattints a képre!

Alapvetően 2 módszer használatos: az első módszer számít a hivatalos eljárásnak, de a második is működhet. Íme:

1. módszer:

Villámot fényképezni egyszerű.
Alapfeltételek:

1. Kezdődő zivatar (ennek hiánya kizáró ok)
2. Fényképezőgép (Hiánya szintén kizáró ok, de önmagában nem elég)
3. Fényképező-állvány. (Enélkül is lehet, de nem lesz éles)
4. Este vagy éjszaka (ez a feltétel 24 óránkén rendszeresen előáll)

Miután elkezdett sötétedni, és a vihar is olyan irányból közelít, hogy kellően védett helyről tudod fényképezni, a gépet állványra teszed és manuális állásban blendét és időt választassz, ami egy elég hosszú expozíciós időt eredményez  és egy normális esti képet tudsz fényképezni. Nálam ez F18 blende és 30 s idő volt. A fókuszálást kézire állítod, végtelenre veheted, a szűk blende miatt úgyis majdnem minden éles lesz.
Állíts be legalább 2 s késleltetést, hogy az állvány remegése megszűnjön az exponálógomb lenyomása után. Ha van távkioldód, akkor ez nem kell. És ezt újra és újra. Amennyiben elég sötét van, a B (~végtelen) időt is használhatod, ami azért jó, mert csak villámlás esetén kell eldöntened, hogy továbblépsz a következő képre vagy még ugyanarra a képre teszel újabb villámokat.
Célszerű kikapcsolni a zajcsökkentést, mert a darkframe készítése ugyanannyi idő, mint maga az expozíció! Tehát a következő kattintásig várnod kell, pedig tuti olyankor vannak a legszebb villámok.
Ha nem városban csinálod, akkor sötétebb van és hosszabb időkkel is lehet próbálkozni, ilyenkor több villám is lehet egy kockára exponálva, de a túl sok is gondot okozhat!
Nekem 15 expozícióból 6-on lett villám, az első lett a legjobb, kb 3 másik még élvezhető.
Még valami: Ne keserítsen el az sem, ha az első villám a hátad mögött lesz, de gondold át az irányt...

2. módszer:

1. Végy egy fényképezőt vagy egy mobilt, ami tud képet készíteni!

2. Fényképezd le azt a rohadt villámot!

3. Ha sikerült, örülj! Az eredményt lásd alább!

Mivel még bőven van idő a zivatar-szezonig, lesz időd beszerezni a hiányzó kellékeket.

Jó szórakozást

Olykor a 2. módszer is eredményes lehet (Nokia 3110 Classic mobiltelefonnal)

 Az idei túra meghívója

Sajnos 2010 nem arról szólt, hogy túlságosan jól érezzük magunkat. Persze, persze voltunk Szarvason, voltam horgászni is, sőt egyszer tettem egy rövid túrát a Mátrában is.

Egy kis megálló az erdőben: Szendvicsek, termoszok és persze a laposüvegek is előkerültek. A képre kattintva jön az album!

De semmi sem volt olyan, mint lennie kellett volna. Szarvason ért minket az a vihar, ami megdöntötte a villámlási rekordot. Az ordenáré módon sok nyári eső miatt túl magas volt a vízállás, a horgászatnak nagyon odatett, nem is fogtunk semmit.

A mátrai túra mindössze egy napos volt, nagyon jól sikerült, de -több mint 10 éve először- nem sátoroztam sehol. A kis Hannah Fighter sátram a zsákjában maradt egész évben.

 Gyönyörű a késő őszi Mátra

Szóval ez nem az én évem volt.

Az egyetlen dolog, ami összejött, az az Outdoor Apucis túránk volt, de itt is negatív csúcs-beállítás volt: nem voltunk, csak öten.

De minden más remek volt: a táj, a séta Galyatetőről, a vacsora, az esti beszélgetés, a pipázás, a másnapi séta és visszaút.

Kárpótlás az egész évért? Meglehet.  Azt hiszem, ránk is fért.

 Ez az a táj, ami mindig megnyugtat

 Ezúton szeretnék békés karácsonyt  és boldog új évet kívánni minden kedves olvasómnak, aki idelátogatott a blogomra!

(Kattints a képre, ha nagyobb méretben szeretnéd látni!)

Csináltam egy albumot a kiállított fotóimnak. Kattints ide, ha látni akarod a képeimet! 

A pakolás első percei (A többi képe kattintásra a galériában!)

 Nem hittem volna, de eljött a napja. Ellene volt az időjárás, mert nem esett. (Értsd: mindenki inkább kifelé ment). Ellene volt az időpont, mert egy nappal halottak napja elé esett a megnyitó. Ellene volt Timbu kocsija, mert lerohadt idefelé jövet. Ellene volt.... hát ennyi nem volt elég?

Meditálok az egyik elkészült rész előtt. 

De szombaton megnyílt. Nekem tetszik. És asszem sok mindenki másnak is.

Köszönöm Dzsamillának és Krisztinának a lehetőségt, Katinak mert megnyitotta, az összes megjelent vendégnek, Timbunak, Sacinak, Áronnak, Gergőnek és legfőképp az anyukámnak, hogy hittek az egészben. És persze az apukámnak is, mert a kezembe adta a FED-2-est.

Külön köszönet a kislánynak, aki két verset is szavalt a megnyitón.

 A megnyitó hivatalos fele: Timbu, jómagam, Majorosi Kati, Dzsamilla és a kislány, aki két verset is szavalt.Alant pedig nézelődők a megynitó után (A megnyitón Gergő fotózott)

(Timbu festménye...

Hát igen, megtörténik, amit soha nem gondoltam volna:

Ezúton szeretettel meghívok mindenkit

Tiba Gábor festő és Mészáros Tamás fotós

közös kiállítására, melynek megnyitója 

2010. október 30-án 15.00 órakor lesz a Tápiószentmártoni Községi Könyvtárban.

A kiállítás november végéig lesz látható.

 ... és az én egyik kiállított fotóm.) 

 Szombaton horgásztam egyet a Búzásvölgyi víztározón (aka "Szajla"). Gyönyörű kárászok jöttek (7 db), de volt délután egy időszak, amikor megállt a kapás. Ez idő alatt felállítottam a fényképezőt az állványra és csináltam néhány fotót. És lett néhány HDR is. 

További képek a tóról és néhány másik HDR a Mátrás posztban és a napnyugták között. Ha még nem tudod, mi a HDR, a napnyugtás poszt végén rövid magyarázatot találsz.

Kattints a képre és nézd meg nagyban a képeket!

Őszi kikericsek. Kattints rájuk és nézegesd az ősz szebbik arcát!*

 Még nyílnak a völgyben a kerti virágok,
Még zöldel a nyárfa az ablak előtt,
De látod amottan a téli világot?

Petőfi Sándor: Szeptember végén

Azért szeptemberben a ködös reggelek is szépek lehetnek - Feltéve, ha nem kell mennünk dolgozni. Vagy iskolába. Vagy katonának.

Szeptemberi reggel, fogj glóriádba,
ne hagyj, ne hagyj el, szeptemberi nap,
most, amikor úgy lángolsz, mint a fáklya
s szememből az önkívület kicsap,
emelj magadhoz. Föl-föl, még ez egyszer,
halál fölé, a régi romokon,
segíts nekem, szeptember, ne eressz el,
testvéri ősz, forrón-égő rokon.

Kosztolányi Dezső: Szeptemberi áhitat

Nem Velence, nem Párizs: Chioggia, Olaszország. Szeptember elseje: előző nap már megvolt az a Vihar

Párisba tegnap beszökött az Ősz. 
Szent Mihály útján suhant nesztelen,
Kánikulában, halk lombok alatt
S találkozott velem.

 Még tombolt a nyár, amikor a szokásos augusztus eleji hétvégén lement a XX. Csángó Fesztivál is. Nem kommentálom, mert elfogult vagyok: csak feldobok néhány képet a főtéri színpad fellépőiről. Kattints a képre és nézegess táncosokat!

Mára ennyi, felkészül: Szeptember, mint az életem állandó fordulóhónapja.

 A kisváros főterén felállított emelvényre néhány, mindössze fűszoknyát viselő fekete férfi tárgyakat hord fel. A tárgyak fából, fémből, bőrből és talán csontból készültek. A már sokat látott helybéliek is lélegzetüket visszatartva várják, mi lesz itt. Mik ezek a tárgyak? Egy szakrális-rituális gyilkosság kellékei? Fegyverek, amit a helybéliek ellen fordíthatnak?

De nem. Ezek hangszerek és amint megszólalnak, meztelen talpak verődnek az emelvény deszka-padlójához: a shaka zulu afrikai népi együttes tagjai beindulnak és elvarázsolják a kisváros összegyűlt lakóit.

Hát persze, hogy a Csángó Fesztivál, Jászberényben.

Az idén Grúziától Paraguayig Chile-ig jönnek táncosok és persze jönnek a Gyimesből és Moldvából is, maguk a csángók.

 Mert kisebbségek mindenütt vannak a világon. És itt megmutathatják, mit tudnak. Színpadon, táncházban, a vásárban.

Én leginkább a fesztivállal járó forgatagot szeretem: a jövő-menő embereket, akik teszik a dolgukat: fellépnek, felvonulnak, árulnak a vásárban, vagy éppen nézelődnek. Kattints a képre az albumért és nézegess fesztiválozókat!

A Csángó fesztivál hivatalos oldala, ahol a programokat megtalálod: http://www.csangofesztival.hu/

(Kattints a képre, ha több képet szeretnél látni a Mátrából!)

"Mátraalján, falu szélén
lakik az én öreg néném,
melegszívű, dolgos, derék,
tőle tudom ezt a mesét."

Fazekas Anna: Öreg néne őzikéje

"A Vidróczki hires nyája, 
Csörög-morog a Mátrába, 
Csörög-morog a Mátrába, 
Mert Vidróczkit nem találja. "

(népdal)
 

 Aki ismer vagy csak beleolvasott a blogomba valaha, annak biztosan lejön, hogy szeretem a hazai hegyeket. Legfőképpen a Mátrát.

Gyermekkoromban az egyik kedvenc kiskori diafilmem az Öreg néne őzikéje volt. Nagyon sokszor megnéztük. (Van-e, aki nem ismeri még? Az kattintson ide.) A nagyapám a szorospataki bányában dolgozott, ami az Ágasvár-hegy mélyébe nyúlik. Az Ágasvár nemcsak a túristaház miatt, hanem amiatt is a kedvencem, hogy Pásztóról úgy néz ki, mint egy szabályos vulkáni kúp. 

A csütörtöki vihar előjátéka: szivárvány

Vízben áll az egyik trafó

Az eredeti tervem az volt, hogy  a következő blog-poszt arról fog szólni, milyen az árvíz, amely része a természet megújulásának. Mert az árvíznek ilyen arca is van.

De a napok óta tartó eső elvette a kedvem ettől. Már tegnap is elgondolkodtam a dolgon. Ma reggel, olvasva az elkeserítő híreket és megtekintve az utca végét nyaldosó Zagyvát, már nincs hangulatom hozzá. Az irodában 14 fok volt reggel, a melós-pufajkámban ülve írok, ez sem javított az időjáráshoz való viszonyomon.

Két képet tettem fel, amiket reggel készítettem a telefonommal (bocs a minőségért), nem annyira tűnik ijesztőnek, pedig az. Tegnap rekordszintet mérteka Zagyván feljebb, Hatvannál. És az ide fog érni hamarosan. 

Közben az eső kopog az ablaküvegen. Már megint.

Homokzsákok a strand sarkánál

 Mi történik, amikor két, hatalmas kőzetlemez sok-sok atombombányi energiát magába gyűjtve egymásnak feszül?  És ha mindez a hatalmas energia a világmindenség e kicsiny bolygójának egyetlen apró, a nem helyi lakosok által kimondhatatlan nevű pontjában gyűlik össze?

Hát törlik a repülőjáratokat Európa-szerte.

Meg a válság kezdete óta amúgy is permanensen picsogó turizmus-ipar hangos zokogásban tör ki.

Persze engem most egyik sem érint igazán. Bár utaztam repülőn (remélem, még fogok is) és az ipari turizmusból csak a szállások felderítése és lefoglalása érint olykor, de most nem ragadtam ott sehol, sajnos.

Ami engem érintett ebből a hatalmas felfordulásból, az a szép, színes naplementék fotózásának lehetősége.

 Az egyetlen kép, ami a hamufelhő idején készült.  Rákkatintva jön a többi naplemente albuma.

 (Kattints a képre és nézegess őzeket!)

Haiku

őz-emlék szökell
a fák között - már néma
árny - csak üldözött

 Ez egy meglehetősen speciális poszt lesz: kulturális ajánló még úgy sem volt.

  Képek és látogatók a nagyteremben

Az egész dolog úgy kezdődött, hogy Timbu feltúrta a hátsó szobáját és az ott található festményeit is katalogizálva ismét összejött egy kiállításra való. Ez nem az első kiállítása, de talán a legrészletesebb és a legszínesebb az eddigiek közül.  Ha lemaradtál róla, Timbu (virtuális) galériája már itt is elérhető: http://timbu.atw.hu/ (Nekem a webdizájn is bejön.)

A megnyitó remekül sikerült: volt városi TV (tudósítás itt) , volt szavalat, pezsgő, süti, látogatók. Sándor (Sundoor) pár szavas ám frappáns beszéde után hivatalsan is megnyílt a tárlat. A megnyitó még január 16-án volt, de március végéig nyitva lesz. Helye : Ózd, Civilház (volt kunbéla).

A legutolsó Samu portré. Kattints rá és nézd meg Samu albumát!

Szőrös állat minden háztartásba kell-adta ki az ukázt a családom többi tagja. Már túl voltunk egy kisérleten, egy sajnálatosan rövid életű törpehörcsög töltötte nálunk napjait és okozott hatalmas bánatot távoztával. De a családom mintha erre már nem is emlékezett volna, kivédhetetlen offenzívával elsöpörte az utolsó védvonalaimat. Így aztán nem sok idő múltán mehettünk kutyakölyköt választani.

 Az előző posztok egyikében leírtam, hogy minden évben tartunk egy "Outdoor Apucis" túrát. Ezekre a túrákra majdnem mindig  csináltam egy kis PowerPoint prezentációt, kedvcsinálónak. Ez az idén nem készült el, válság/vasutas-sztrájk/indonéz földrengés/jelentős napfolt-tevékenység/szupernova-robbanás/egyéb elfoglaltság/lustaság*  miatt. (*Nem kívánt rész törlendő!)

Valamint azért mert videó van helyette! Íme: