Ajtón kívül

(Mégis, hol a fenében volt a blogger hónapokig?) 

Kattints a képre és nézegess képeket egy távoli galaxisból!

Amikor végre felébredt, a szájának rettenetesen pocsék íze volt. Az első gondolata az volt, hogy vizet kellene innia. A második pedig az, hogy ugyan mennyi időt tölthetett kiütve. A félig nyitott ajtón beszűrődő fény alapján úgy tippelte, hogy a Tatooine napjai közül az egyik már lement és a másik eltűnése is percek kérdése. Tehát fél nap telhetett el azóta, hogy iszogatni kezdett. Vagy másfél. Esetleg két és fél?

„A fene egye meg ezt a rohadt jawa-pálinkát!” – gondolta – „Megmondták a múltkor Mos Eisley művészeti boltjában, hogy csak óvatosan vele, mert becsapós.”

Ekkor felfigyelt a zajra, ami lassan kibontakozott a fejfájás lüktetése mögül. Mi ez? A teste megfeszült és eszébe jutott, hogy a fegyvere a másik szobában van. Gyorsan körülnézett és ekkor egy testet vett észre az egyik fal melletti lócán.  De rögtön fel is ismerte: az a furcsa idegen aludt ott hangosan  horkolva, aki a művészeti bolt házhozszállításait intézi. Ha nem hasogatott volna ennyire a feje, talán el is elmosolyodik.  A kifutó fiú kíváncsibb volt, mint óvatos: ő is becsápolt a jawák löttyéből.

Aztán rá jött, miért is jött ide: megjöttek az új ecsetei, amik egy vagyonba kerültek. Mindegyik a Kashyyk bolygó síkvidéki wookie-jaitól származik, a hasi szőrzetből. Természetesen a legvastagabb téli bundából. Már a tapintásuk is másmilyen volt, mint azoknak az olcsó endori másolatoknak.

Végre befejezheti az „Üzekedő huttok a kettős nap alatt” című képet, amelyet a még az évnek ebben a szakaszában le kell szállítania. És nem mellékesen, jól is fizetnek ezek a gusztustalan behemótok.

Kiment a konyhába, fogott egy vizes-termoszt, és kiitta a tartalmát. A mozgolódásra a felkelt a kifutófiú is, most hogy nem viselte azt a barna klepetus-féleséget, kiderült, hogy nem is volt fiatal, olyan középkorúnak tűnt. Ben, vagy hogy hívják, jutott eszébe.

Ekkor megint zajt hallott, ezúttal a bejárati ajtó felől. Megint eszébe jutott a fegyvere, de már elindulni sem volt ideje. Az ajtó berobbant és az utolsó, amit látott, egy csapat birodalmi rohamosztagos volt, fehér páncélban és az ajtón nyomultak befelé.

Amikor megint magához tért, a ház és a farm berendezése romokban hevert. Az üzekedő huttokat ábrázoló félkész festményen egy rakás égett szélű lyuk volt.

De ami legalább ilyen aggasztó volt az, hogy mindenfelé lekaszabolt rohamosztagos katonák hevertek. A kifutófiú nem volt sehol, eltűnt, a klepetussal együtt.

Ezen a bolygón tovább maradni nem tűnt jó ötletnek: A huttok jelentős összeget fizettek előlegként a képért és a vízfarmot is tőlük bérelte. Másfelől a szerteszét heverő halott rohamosztagosok sem ígértek békés öregkort: biztos, hogy hamarosan őket is keresni fogják.

Az előlegből maradt annyi, hogy hazajusson a távoli galaxisba, ahonnan idejött. Igen, ezt kell tennie. A festés helyett visszatér a fotózáshoz, amit csak azért hagyott abba, mert a másik  galaxis technológiája túlhaladta azt.

Sok hónappal később, amikor hazaért, még mindene úgy volt, ahogy hagyta. A blogja is érintetlen volt, a jelszava is élt.

Főzött egy jó pu-erh teát és iszogatta,amíg írta a blogbejegyzést. Közben a tatooini kifutófiúra gondolt. Neki is lehettek titkai. Jó kis felfordulást csapott, akárki nem képes megölni egy egész szakasz birodalmit.

Hirtelen beugrott a tatooini kifutófiú teljes neve is: Kenobi. Igen, ez az: Ben Kenobi.