Az én kedvenceim

Ajtón kívül

Mindenről,amit éppen nem otthon csinálok. Menni kell, mert életed végén Szent Péter nem azt kérdezi, hogy mit sikerült összegyűjtened és arra sem kiváncsi, rendesen nyírtad-e a füvet. Csak az érdekli, mit láttál a világból, amit neked teremtettek. Ahogy most állnak a dolgaim itthon, ez inkább múltbanézés lesz, mint élő közvetítés. Mivel a kronológia sosem volt erősségem, lesz egy kis csapongás is az időbeliségben. Ha üzenni akarsz nekem, írj a tomware @ indamail.hu címre!

Friss topikok

2011.11.24. 21:58 tomware

Outdoor Apucik 2011

 Sem a tavalyi sem az idei évben nem állítom, hogy kedvenc kis túrasátram életvitelszerűen lakhatási célra használtam volna.

Egészen konkrétan egyszer sem vettem elő. Már megint. Pedig.

Ezen a fotón van a legtöbb résztvevő: vártuk a reggelit

A képre kattintva jön a májusi galéria

iPhone/iPad

De ne keseregjünk olyan sokat, mert az idei év azért hozott ezt-azt. Ami most érdekes, az az, hogy az idén háromszor (igen 3x) voltunk túrázni a többi apucival. Sőt, ebből egyszer a gyerekekkel is, mielőtt végleg felnőnek és kirepülnek itthonról. Na jó, ez igazából még csak engem fenyeget. Így aztán ez három jó kis kikapcsolódást jelentett nekünk.

De ogyan sikerült háromszor is, holott máskor egy is nehezen jön össze? Hiszen egyetlen évben volt olyan, hogy mindnyájan (nyolc fő) ott voltunk.

 Első felvonás: Május

Simon Tomi , Henrik, Sanczi és Robi már rágta a fülem, hogy hozzunk már össze valamit Ágasváron, amiben valóban apaszerepet osztunk magunkra, mert hoznák már ők is a gyerekeiket. Sőt, az én fiaim és Robi nagyobbik lánya, Fanni már volt egy pár apucis bevetésen és nagyon élvezték. 

Az egész buli egyetlen nagy kérdése ilyenkor az, hogy van-e olyan időpont, amikor a túristaház is üres és mindenki valamint a gyerekek is ráérnek.

A válasz persze nagyon egyszerű: nincs. De azért ez nem így működik, így aztán sok telefon és e-mail váltás után kijelöltünk egy napot, amikor viszonylag kevés áldozattal megúszható a buli. Berta G. nem ért rá valamint Sanczi lányáért kellett expedíciót indítani este. Viszont Fanni benevezett  egy barátnővel, Timbu pedig egy nevelt gyermekkel.

Különben nagy buli volt: élveztük a fel- és lemenetelt, az ifjúság a csúcsra ment naplementézni, hatalmas foci volt délután, remek vacsora a nap végén és a szokásos esti pipázós beszélgetés éjfélig. Mármint pipázós az apáknak.

Az éjszaka nyugodtan telt, a reggeli rántotta ugyanúgy jól esett, mint máskor, csak több volt az éhes száj. És mind mosolygott is.

Második felvonás: Október

 Sanczi egy reggel arra a kínzó érzésre ébredt, hogy nem bírja ki a többi apuci nélkül novemberig. És mivel ez az érzés estig sem múlt el csak úgy magától, így aztán döntött: a kezébe ragadta a kormányrudat és a telefont, majd némi szervezkedés után sikeresen szállást foglalt a hollóstetői kemping egy helyesen oldschool kis faházában. Persze a szállásért nagy küzdelmet nem kellett folytatni senkivel, mert a faház 3 cm-es fala valamint a kint beköszöntött éjszakai mínuszok távol tartották a nálunk kevésbé elszánt túrázókat, de ez semmit sem von le az amúgy kiváló szervezés értékéből.

 

Kivételesen autóval mentünk: A közös navigáció a csapatépítés része.

A képre kattintva a hollóstetői túra albuma jön!

 iPhone/iPad

 

Igen, tudom: Hollóstető a Bükkben van, de ne legyek már annyira a szokások rabja! A kemping barátságos volt, a kaja megfelelő és a hálózsákunkban  fekve tojtunk a hidegre. Ebben persze segített Sanczi becsempészett hősugárzója is, amivel újabb piros pontokat ért el nálunk.

Rendhagyó módon kocsival mentünk, útközben lelkesen élvezve az őszi erdőt. Mivel büfé is kinyitott a kedvünkért, hangulati problémánk sem volt. Délután egy tíz km-es sétát tettünk az erdőben, ami hihetetlenül szép színes volt, lásd a képeken. A séta kulturális- és sportértékét nagyban fokozta, hogy betértünk egy kisebb sörözőbe Bükkszentkereszten ahol némi meleget vettünk magunkhoz. Az esti gulyás is teljesen rendben volt, így némi sörrel felszerelkezve visszavonultunk a faházba, ahol éjfélig ment a kulturált társalgás.

A reggeli rántotta is hozta a remek színvonalat, bár ennek élvezeti értékéből sokat levont az szigetelés terén kihívásokkal küzdő étkező belső hőmérséklete. Magyarul a külső és belső hőmérséklet azonos volt a mérési hibahatáron belül. Viszont odabenn nem fújt  a szél és az eső sem esett.

Hazafelé menet két rövid sétára -egy tanösvény bejárása és egy kilátópont meglátogatása- valamint egy kiadós lángos-evésre álltunk csak meg.

Sanci, két hírem van: a jó az, hogy a túra hibátlan volt. A rossz pedig az, hogy ezt jövőre is meg kell szervezned.

Sanczi nem maradhatott velünk: együtt mentünk le Szentistvánra a könnyes búcsú miatt. Aztán forralt borral vigasztalódtunk.

Ha nem unod, kattintásra a novemberi album jön!

iPhone/iPad 

Harmadik felvonás: Az évenkénti rendes (november)

 Köd volt. Hatan indultunk neki, estére öten maradtunk: Sanczi nem maradhatott vacsorára. Szép esti séta volt bekisérni a buszhoz. Mi mást lehet még egy ilyen kirándulásról mondani? Hogy isteni volt a "gyógyszer"? A vacsora pazar volt? Későig dumáltunk? Semmi újdonság, már mindezt elmondhattuk kilencszer.

 Merthogy ez pont a tizedik volt.

 

 

Szólj hozzá!

Címkék: mátra bükk hollóstető ágasvári túristaház outdoor apucik


A bejegyzés trackback címe:

https://tomware.blog.hu/api/trackback/id/tr803409553

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása