Az én kedvenceim

Ajtón kívül

Mindenről,amit éppen nem otthon csinálok. Menni kell, mert életed végén Szent Péter nem azt kérdezi, hogy mit sikerült összegyűjtened és arra sem kiváncsi, rendesen nyírtad-e a füvet. Csak az érdekli, mit láttál a világból, amit neked teremtettek. Ahogy most állnak a dolgaim itthon, ez inkább múltbanézés lesz, mint élő közvetítés. Mivel a kronológia sosem volt erősségem, lesz egy kis csapongás is az időbeliségben. Ha üzenni akarsz nekem, írj a tomware @ indamail.hu címre!

Friss topikok

2010.04.25. 19:27 tomware

A nagy vulkáni kamukihullás

 Mi történik, amikor két, hatalmas kőzetlemez sok-sok atombombányi energiát magába gyűjtve egymásnak feszül?  És ha mindez a hatalmas energia a világmindenség e kicsiny bolygójának egyetlen apró, a nem helyi lakosok által kimondhatatlan nevű pontjában gyűlik össze?

Hát törlik a repülőjáratokat Európa-szerte.

Meg a válság kezdete óta amúgy is permanensen picsogó turizmus-ipar hangos zokogásban tör ki.

Persze engem most egyik sem érint igazán. Bár utaztam repülőn (remélem, még fogok is) és az ipari turizmusból csak a szállások felderítése és lefoglalása érint olykor, de most nem ragadtam ott sehol, sajnos.

Ami engem érintett ebből a hatalmas felfordulásból, az a szép, színes naplementék fotózásának lehetősége.

 Az egyetlen kép, ami a hamufelhő idején készült.  Rákkatintva jön a többi naplemente albuma.

Az izgalom a tetőfokra hágott már délelőtt, a gép akkuja töltőn, optikák és a CCD portalanítva, meg minden. Már délben érdekes, szokatlanul szórt fény volt. Az orrom szinte érzékelni vélte a vulkán kénes szagát. A szokásosnál később vágtunk neki Samuval a rendszeres esti sétának. Olyan helyre mentünk, ahonnan –szerintem- jól lehet majd látni eme színpompás fényjátékát a természetnek.

Amikor Londonból Walesbe autótunk haza. A pici pöttyök nem koszfoltok az érzékelőn, hanem a rovarok a szélvédőn. Áron fotója. 

És akkor nem történt semmi. Eleve túl korán érkeztünk és a nap sehogyan sem akart lemenni. Samu látványosan unatkozott. Én nemkülönben. Az ég hihetetlenül tiszta volt. És kék. Majd némi rózsaszínes árnyalat után a nap eltűnt a horizont mögött.

Téli naplemente, némi színkiemeléssel. A kép történetéhez hozzátartozik, hogy amikor elkészült, akkor derült ki, hogy sem lámpa, sem telefon nincs nálam. 7 kilométert gyalogoltam a holdtalan téli éjszakában hazáig, a töksötét dűlőutakon.

Ennyi lett volna? Sajnos igen. Innen legalábbis a ég nem volt színesebb, mint egy gyengén szeles nap után.

Egy esős nap után, 3 képből készített HDR* fotó. (magyarázat legalul)

Persze a jól ismert fotós-trükkök, mint a termetes alul-expozíció, lehetett szép vörös égboltot fotózni. És ha lett volna kedvem a HDR* képekkel bajlódni, akkor is érdekes képek születhettek volna. De ezekhez a trükkökhöz nem kell vulkánkitörés meg ilyesmi. Elég, ha az égbolt az átlagosnál kevésbé színtelen.

Aznap a természet színházában az előadás elmaradt.

Naplemente és árvíz: Ez már felvezetés a következő bejegyzéshez, ami az itteni árvizekről fog szólni

* HDR: High Dynamic Range rövídítése, ami nagy dinamika (átfogású) tartományt jelent magyarul. Egy digitális leképzési eljárás, ami több, különböző expozícióval ugyanarról a témáról készült képeket jelent, amikből egy program segítségével egyetlen kép készül. Segít kiemelni a beégett vagy árnyékos részleteket, élénkebbé -olykor túlzóan- teszi a színeket.

Szólj hozzá!

Címkék: wales fotók vulkáni hamu


A bejegyzés trackback címe:

https://tomware.blog.hu/api/trackback/id/tr991950757

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.