Az én kedvenceim

Ajtón kívül

Mindenről,amit éppen nem otthon csinálok. Menni kell, mert életed végén Szent Péter nem azt kérdezi, hogy mit sikerült összegyűjtened és arra sem kiváncsi, rendesen nyírtad-e a füvet. Csak az érdekli, mit láttál a világból, amit neked teremtettek. Ahogy most állnak a dolgaim itthon, ez inkább múltbanézés lesz, mint élő közvetítés. Mivel a kronológia sosem volt erősségem, lesz egy kis csapongás is az időbeliségben. Ha üzenni akarsz nekem, írj a tomware @ indamail.hu címre!

Friss topikok

2009.04.06. 20:49 tomware

Outdoor Apucik - 2/1. rész: Az apucik maguk

Az egész úgy kezdődött, hogy elkezdtem sziklát mászogatni. Ez viszont azzal is járt, hogy sokat voltam az erdőben és persze sokat beszéltem is róla, főleg a munkahelyi barátoknak. De kiderült, hogy a kollégák is fogékonyak az ilyesmire, Robi és Henrik kerékpározott, Sanci evezett és teljesítménytúrázott, Berta Gabi nemkülönben otthonosan túrázott, kerékpározott, sátorozott. Ez persze kiváltott rögtön némi lelkesedést, szó szót, gondolat gondolatot követett és amelyek végül egy haveri túra képében materializálódtak. Célként az Ágasvári Turistaházat jelöltük meg.

 

 

 Az utolsó vonatjegy. Oda. Bűnjel vagy relikvia?


Két különítményre oszolva vágtunk neki: Henrik, Sanci és Berta Gabi egy barátjukkal (Csucsu) a Mátrabérc’56 nevű halálnemmel tettek próbát. Illetve a terv az volt, hogy az Ágasvárig tartó szakaszt lenyomják estig, majd másnap együtt folytatjuk a Muzslára, de közben kipróbálhatják a sziklamászást. Mire felértek Kékestetőre Sirokról (Robi vitte el őket kora reggel kocsival) Csucsu és Heni kidőlt: Testi és lelki sérülésük olyan gyógyíthatatlannak bizonyult, hogy hazautaztak. Gabi és Sanci ezután busszal jött Mátraszentistvánra, mert elfogyott az idő, így is sötétben érkeztek.

 

 Vlagyimir Ijics még mindig ott volt. És jövőre is ott lesz

A maradék három fő, a kényelmes családapák különítménye vonattal ment Tarig, majd onnan gyalog tovább a kőfejtő és az arborétum felé. Egy szerencsétlen tájékozódási malőr miatt nemcsak az arborétumot kerültük el, hanem totál eltévedtünk. Mivel az arborétumhoz korábban mindig a teherautók által leginkább kitaposott út vezetett, ezért azt próbáltam követni. A rendes úton egy magasles sem volt, itt már az ötödik, kissé ideges voltam. Az a szerencse, hogy Ágasvár-hegy akkora, hogy nem lehetett eltéveszteni. Így aztán a sárga út helyett a zöldre lukadtunk ki, de közben volt olyan is, hogy az út (nem a jelzés, hanem az ösvény) totál eltűnt az erdőben. Mivel sötétedésig mindössze 2 óránk volt, némileg ideges voltam. De aztán minden jóra fordult. Odaértünk a turistaházhoz, ahol whiskey (bourbon) került a teába, így lényegesen feljavult a közérzetem. Utána elfoglaltuk a szobánkat, majd lecuccoltunk.

 

 

 Kattints a a képre és nézd meg az ágasvári rét panormaképét!


Este a fejlámpám és a csodálatos telihold fényénél elindultunk Sanciék elé Mátraszentistvánra, ahova busszal érkeztek. Az amúgy is remek hangulatot némi unicum és Sanci elmaradhatatlan Napoleon konyakja tette még emlékezetesebbé. Közben felhívott Henrik, aki a Kékesről hazament, mert kipurcant lelkileg. Ekkor derült ki, hogy a mobilon a szlovák szolgáltatón keresztül (Globetel SK) tudunk beszélni. A megérkezéskor újabb teák majd a megrendelt babgulyás következett, amit sörrel és borral öblítettünk le. Vacsora után hatalmas beszélgetés, pipázás a réten, csodás telihold volt.

 Egy másik benszülött a Mátrából: A foltos szalamandra

Este Robival nagyot beszélgettünk, mert Simon Tomi elaludt. (Kissé ki volt purcanva, de én alig aludtam, mert teljes eufóriában pörögtem.)

 

 Egyszer távolról néztük a havazást Pásztó felett

Másnap felkeléskor kellemetlen meglepetésben volt részünk: Olyan köd volt, hogy alig lehetett látni, minden csöpögött a víztől, bár már nem fagyott. Megreggeliztünk, begyűrtünk egy rakás rumos teát, fizettünk, majd távoztunk. Először a Csörgő-lyuki barlangot néztük meg, Sanci és Berta Gabi be is mászott, majd továbbsétáltunk a Vándor forráshoz. Megcsodáltunk, mászkáltunk a köveken, sziklákon. Innen mentünk tovább Csókakőre. Csókakőn lecuccoltunk a Tevefej tetején, majd felvittük a kötelet a Kis Fás standjára. A szokásos hosszabbított stand felállítása után, először Sanci leereszkedett, majd én sorban bekötöttem az önkénteseket. Elmagyaráztam a lapka használatát, beöltöztettem őket, kaptak egy pruszikot és ereszkedtek. Berta Gabi indult, simán leért. Utána Tomi jött, azzal győztük meg, hogy leereszkedni biztonságosabb, mint lemászni, ahol feljöttünk, végül ő is lement. Odalent azt mondta: ""Baszki, ez nagyon jó volt, de még most is remeg a lábam!"" Végül én is leereszkedtem, én nyolcassal, mert azon a kötélen nem tudtam befűzni két lukra a lapkát. Aztán Tomi kivételével visszamásztunk. Közben, a kitisztult idő és a napsütés ellenére egyre hidegebb lett, mert a szél is nagyon feltámadt. Standbontás, majd irány az Óvár söröző, ahol némi sör és ebéd közben újra jót beszélgettünk. Végül busz, majd vonatozás haza.

 

 Ahol mindig véget ér: Pásztó, vasútállomás

A következő évben már Henrik is csatlakozott hozzánk és végre megnézhettük a Tuzson arborétumot is, mert nem tévedtem el. (Kösz, Henrik, ez nélküled másodszorra sem jött volna össze!) Minden évben igyekeztünk másfelől felmenni a túristaházhoz, melynek rítusához hozzátartozott a szendvicsek majszolása, teázás a termoszból, laposüvegek körbeadása, a ráérős sétálgatás, hatalmas röhögések és ahogy ürültek a lapos üvegek, a hangulat úgy lett egyre kevésbé lapos. A kiadós vacsora, amely hála Jimmynek, egyre finomabb, a sörök és a fokhagymás-tejfölös macesz(?), szivarok és pipázás a ház előtt és persze a sok-sok beszélgetés mind része a varázslatnak.
Voltunk esőben, fagyban, hóban, sárban, fagyban. Volt, hogy az otthoni ködös-borongós hétköznapokból a felhők fölé emelkedtünk- szó szerint! És mint tudjuk, ott mindig süt a nap! (Annál befordítóbb élmény volt másnap leereszkedni a félhomályos, szmogos régi életünkbe.)
Rengeteg fotót csináltunk, magunkról, sőt másokról is. Fényképeztünk tájat, növényeket és állatokat. Megörökítettük Sanci melósruha-kollekciójának minden említésre méltó darabját.

 

 Sanczi barlangászik. Amit visel: A melósruha-kollekció nyitódarabja. Könnyű, stílusos és praktikus darab.

Megmutattuk az utat néhány tévelygő turistának: tőlünk tudták meg, hogy az utóbbi 1 órában pont távolodtak Ágasvártól, ahová ők is indultak. Megint másokat lebeszéltünk arról, hogy őrültséget csináljanak: 16 km-t akartak gyalogolni térkép, bakancs, téli ruházat és lámpa nélkül, a fagyos novemberi éjszakában.

 

 Ilyet (is) ettünk a túrista-házban. Sem szó, sem kép nem adja vissza az ízeket. Ezt meg kell kóstolni!

Így lett a az Outdoor Apucik túrából hagyomány, ami 2000 novembere óta minden késő ősszel felmentünk Ágasvárra . Csatlakozott hozzánk Zoli is, sőt Timbu és Pihe is volt velünk. Lett emblémás pólónk, bögrénk is (kösz, Timbu). Illetve póló csak azoknak jár hagyományosan csak azoknak jár, akik legalább egy gyermekkel bírnak. Egyszer, amikor a pólót a városban viseltem, megállított egy nő és megkérdezte, hol léptethetné be a férjét ebbe az outdoorapucis klubba, mert látta a matricánkat Ágasváron.
Hogy mit hoz még a jövő? A második túrán Sanci és Gabi lenyomták a Mátrabérc Kékes-Ágasvár szakaszát, ám hiába fogadkozott egyikünk (nevét fedje jótékony homály) előző nap kissé kapatosan, hogy „holnap meghágjuk a Muzslát”, azóta sem mentünk fel oda. Ahogy a Mátrabérces túrázók mondják: a Muzsla nehezen adja magát.
Azt még mindig megpróbálhatjuk.
 

 

 

 Csoportkép a múltból: Én csak fotósoppolva vagyok utólag, hogy mindenki rajta legyen.

 

 Csoportkép a múltból: Galyatető felől mentünk éppen.

 

 Csoportkép a múltból: Indulj el egy úton. Konkrétan Mátraverebély felől.

 

 Csoportkép a múltból: Utunkba került egy kocsma. Nem volt menekvés.

 

 Csoportkép a múltból: Szorospatak felől. A kisérteties hasonlóság ellenére nem a Mikuás áll a bal szélen Bundeswehr nadrágban.

 

 Csoportkép a múltból: A Csörgő patak szurdokánál

 

 Csoportkép a múltból: A kaját várjuk a háznál. Henriken az Outdoor Apucis póló.

 

 (Kis)Csoportkép a múltból: Pipaklub Pásztón pitymallatkor. (Csak az alliteráció miatt, ez igazából naplemente. A többi stimmel.)

1 komment

Címkék: túra sziklamászás ágasvár ágasvári turistaház


A bejegyzés trackback címe:

https://tomware.blog.hu/api/trackback/id/tr1001050424

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

csigaszem 2009.04.21. 12:15:10

Sziasztok!

Találtam egy oldalt, ahol szerintem nektek is helyetek lenne!

www.hurrakirandulunk.com/

Tulajdonképpen közösségi oldal kirándulóknak, tervezésre, informálódásra, mesélésre is kiválóan alkalmas!


Gergő