Az én kedvenceim

Ajtón kívül

Mindenről,amit éppen nem otthon csinálok. Menni kell, mert életed végén Szent Péter nem azt kérdezi, hogy mit sikerült összegyűjtened és arra sem kiváncsi, rendesen nyírtad-e a füvet. Csak az érdekli, mit láttál a világból, amit neked teremtettek. Ahogy most állnak a dolgaim itthon, ez inkább múltbanézés lesz, mint élő közvetítés. Mivel a kronológia sosem volt erősségem, lesz egy kis csapongás is az időbeliségben. Ha üzenni akarsz nekem, írj a tomware @ indamail.hu címre!

Friss topikok

2011.01.24. 20:52 tomware

Ösvényajánló: Tanösvény a Sár-hegyen (Mátrafüred-Gyöngyös között)

 

Ahol kezdődik: Mátrafüred, valahol az ösvény kezdetéről fotózva 

(Az album szokás szerint a képre kattintva támad)

Aki beleolvasgatott a blogomba, láthatta hogy több helyen panaszkodtam az idei időjárásra. Sajnos, ez az időjárás nem volt túlságosan nyaraló-barát, és akkor finoman fogalmaztam. Az idén sem tavasszal, sem nyáron nem voltam egy igazi gyalogtúrán, sem magamban sem mással. Ez akkor, augusztus végén tudatosodott bennem, amikor már csak 1 nap volt hátra a nyári szabimból.

Az idő is kezdett javulni, úgyhogy óvatosan széthajtogattam az amúgy kissé rongyos Mátra-térképem és megpróbáltam valami könnyű úticélt keresni. Nem is kellett nagyon messzire tekinteni, mert rögtön kiszúrtam a Sár-hegyet és azt is tudtam, hogy tanösvény is van ott. 7 km nem a világ, még fájós sarokkal is kibírom. Este kishátizsák bepakol, fényképezőgép a töltőn éjszakázik, kocsi másnapra einstand.


Nagyobb térképre váltás

 A Google mapon megnézheted a tájat felülről is.

A terv az, hogy a kocsit Gyöngyösön hagyom, kisvasúttal fel Füredre, majd visszasétálok Gyöngyösre. A terv eleje simán megy parkolóhely van bőven, néhány lépésre a vasúttól. Mivel keveselltem a magammal hozott vizet, vettem még egy ásványvizet -ez később jó döntésnek bizonyult: az ösvény második fele többnyire napnak kitett, árnyék nélküli részen vezetett.

A kisvasút -nyitott vagonokkal- pontos volt, az út eseménytelen volt, el is felejtettem fényképezni.  A végállomástól átballagtam egy macok/tócsni erejéig a büfésorra, majd vissza az ösvény kezdetéig. Attól kezdve, hogy a büfésort elhagytam Mátrafüreden a Szent Anna tóig, a vitorlázó reptér csörlő-kezelőjét leszámítva egy lélekkel sem találkoztam - újabb piros pont az ösvénynek!

Az idő pedig kitűnő volt, ami persze gusztustalan kitolás egy esős szabadság legutolsó napján. 

Az ösvény szinte rögtön elkezdődik, amint átérünk a kisvasút sínjein. Szinte azonnal csend lett, csak rovarok döngicséltek, rögtön csináltam néhány makrót, csak a rend és  a lelki egyensúlyom kedvéért. 

 Az egyik kedvencem: az aranyos tűzlepke

 És persze szinte azonnal a megvolt az első tájékoztató tábla, amelyet az ösvény különböző részein 11 másik követett. Ebből szinte rögtön megtudhattam, hogy milyen lényeket fényképeztem, milyen védett növényeket taposhatok össze, ha letérek az ösvényről. Valamint milyen állatokat rémisztenek halálra azok a népes, (olykor dalra fakadó) turista-csoportok, amelyek aznap szerencsére nagy ívben elkerültek.

Mátrafüredet elhagyva, -gondolom- az erdészeti szakközép udvarán vaddisznócsaládok ejtőztek az árnyékban és hagyták hogy fotózzam őket. Majd egy egyenes, fákkal szegélyezett ösvényen kell menni, de egy furcsa, ijesztő, az égből jövő zaj miatt rémülten lecövekeltem egy percre. Aztán persze rájöttem, hogy a vitorlázó gépek csörlőkötele zuhan vissza a földre, nem pedig UFÓk fognak elrabolni, hogy az agyam szkennelésével hozzájussanak a nagyi csokiszalámijának receptjéhez.

Így aztán az első adandó alkalommal odamentem a reptér széléhez és csináltam néhány fotót. Majd az ösvény végén újabbakat, a csörlő mellől.

A reptér után az egy helyes kis házikó következett, legelésző lovacskával. Nagyon barátságos hely volt, szívesen laknék ott. Az ösvény következő szakasza pedig a termőre fordult som-bokrok miatt volt emlékezetes: alig kell néhány szemet az arcunkba tolni és a remek C-vitamin forrás máris megoldja az ajánlott napi bevitelt.

Az erdészház: idill azoknak, akik egy kis nyugira áhítoznának

Néhány perc séta után elértem a Szent Anna tavat és a kápolnát. Kék ég, felhők, repülők: persze muszáj volt fényképezni. Meg egy kicsit pihenni és enni valamit.

  A szent Anna kápolna

 

A kápolnától indul az emelkedő, ami a hegy tetejéig tart. Ahol a növényzet engedi, nagyon szép kilátás nyílik mind a Mátrára, mind a Mátraalja falvaira. De ne hagyjuk, hogy a szép táj teljesen elvonja a figyelmünket: itt már sziklák is vannak az ösvényen. Szóval csak ésszel bámészkodni!

Az ösvény alján szó szerint egy őzikébe botlottam, már attól tartottam, nem él. De élt, nagyon is: csak egy fotót tudtam róla csinálni, mielőtt egyetlen ugrással eltűnt a bozótosban.

Felértem a hegy tetejére és egy kicsit pihentem, ittam és persze szívtam magamba a késő-augusztusi Mátra látványát. És tájékoztató tábláktól leckét kapunk történelemből is: hogyan változott a szőlészet (és persze a borászat) a filoxéra járvány és a magasabban fekvő parcellák művelésének felhagyása után.

Innen már csak lefelé halad az út és szinte eseménytelen volt. Legalábbis akkor ha a gyönyörű táj és a mindenféle szekfűk, imolák és egyéb virágok között, bárányfelhős kék ég alatti sétát nem tekintjük eseménynek.

De aki járt ott, az biztos fog emlékezni rá, szinte érzi a som fanyar ízét, a virágok illatát, hallja a madárdalt, ami ott és akkor nem más, mint a csend nyomatékosítása.

A Sár-hegy már csak ilyen: mindenkit elvarázsol.

 

 


Egyéb tudnivalók és okosságok:

- A Sár-hegy Mátrafüred felől nagyon barátságos ösvénynek tűnhet és sehol sem igényel hegymászó ismereteket, de az ösvény második fele elég sok sziklát tartalmaz, tehát a zárt cipő (bakancs, trekking cipő) több, mint ajánlott! Amikor lefelé tartottam a hegy végén, néhány fiú egy lányt cipelt, aki strandpapucsban (flipflops) vágott neki a hegynek: gyakorlatilag alig hagyták el a legfelső dűlőutat, máris szétrúgta a lábujjait egy kőben. Nem tűnt boldognak és azok sem, akik cipelték szegényt.

Én két liter vizet ittam meg az úton, kb. 28 fok lehetett aznap délben, be kellett osztanom. Mivel az út második felén alig van árnyék, valami fejfedő is kötelező!

Linkek a sár hegyről: Molnár T., Molnár-Ivanics, Mátra Info, Wikipédia, meg amit a gugli feldob.

1 komment

Címkék: mátra túra tanösvény sár hegy


A bejegyzés trackback címe:

https://tomware.blog.hu/api/trackback/id/tr612610943

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

vgyula 2011.02.02. 16:41:18

a kép, fölül, amire az van írva: ajtón fölül, az irtó szép. Szajla. nekem is van egy jó képem, majd, ha megtanulom, felteszem. Üdv.
süti beállítások módosítása